Aki lisztet, tejport, kristálycukrot vagy takarmánygranulátumot mozgat egy üzemben, előbb-utóbb találkozik a WAMGROUP nevével. Az olasz cégcsoport az ömlesztett anyagok mozgatásához és kezeléséhez szükséges berendezések és alkatrészek fejlesztésével és gyártásával foglalkozik, és a hazai élelmiszeripari üzemekben is sok helyen az ő csigái, cellás adagolói és keverői dolgoznak a technológiai sor gerincében. A Komponent élelmiszeripari gépkínálata nagyrészt erre az egyetlen gyártói családra épül. Ennek a döntésnek üzemi következményei vannak, nem csak beszerzési.

A WAMGROUP-ot 1968-ban alapította Vainer Marchesini Olaszországban, a központ pedig máig a Modena melletti Ponte Motta di Cavezzóban működik. A csoport az évtizedek alatt több országban jelen lévő, nemzetközi hátterű gyártóvá nőtte ki magát, és közben önálló mérnöki-gyártói egységeket hozott létre a maga területeire; a Torex például 1987 óta része a képnek. Az élelmiszeriparban ez a folytonosság sokat számít. Egy tejporos adagolónál nem az a kérdés, hogy megépíthető-e, hanem hogy hat év múlva is kapható lesz-e hozzá ugyanaz a rotor és ugyanaz a kopóél.

A keverők a receptúrát viszik át a gépre

A WAH, a WBH és a WBN keverők ott dolgoznak, ahol a receptúra pontossága a végtermék minőségét dönti el: száraz porkeverékeknél, premixeknél, sütőipari alapanyagoknál, adalékanyagok bekeverésénél. Más géptípus kell ahhoz, hogy egy finom, tapadós lisztfrakció homogénen elkeveredjen, és megint más ahhoz, hogy egy durvább granulátumot rövid ciklusidő alatt, a szemcsék roncsolása nélkül forgassunk át.

A gyakorlatban a keverési idő és az ürítés tisztasága szokott kritikus lenni. Ha a keverőtérben maradék marad, az a következő sarzsba viszi át az előző receptúra nyomait, ami allergénkezelés szempontjából nem elméleti probléma. Ezért érdemes már az ajánlatkérésnél megmondani, hány receptúra váltakozik a gépen, és milyen sűrűn.

Az adagolóknál dől el, hogy a sor stabilan megy-e

A cellás adagoló látszólag egyszerű gép: egy forgó rotor adagolja tovább az anyagot a siló vagy a szűrő alól. A típusválasztás mégis itt hibázható el a leglátványosabban. Az RV és az RVR sorozat a klasszikus, robusztus öntvényházas megoldás, jól bírja a száraz, jól folyó porokat és a nagyobb átbocsátást. Az RVS az élelmiszeripari tisztíthatóság irányába mozdul el: könnyebben bontható, jobban mosható felépítésével ott a helye, ahol gyakori a receptúraváltás vagy a nedves takarítás. Ahol pedig fapellet, faforgács vagy hasonló, rostos-szálkás, koptató anyag megy át a gépen, ott az RWN típusú, vastagabb kopóélekkel és erősebb rotorgeometriával szerelt változat tart tovább.

A három szempont, amin a döntés múlik, mindig ugyanaz: a ház anyaga, a rotor kialakítása és a kopóél. A ház dönti el, mit bír mechanikailag és vegyileg, a rotor azt, hogy mennyire kíméletes vagy mennyire tömör az adagolás, a kopóél pedig azt, hogy mennyi idő után kezd romlani a tömítettség. És a tömítettség az, ami miatt sok adagoló idő előtt gyanúba keveredik. Ha a rotorhézag megnő, fals levegő szivárog át a gépen, az anyag pedig visszaáramlik. Az üzemeltető ezt általában nem tömítettségi hibaként éli meg, hanem úgy, hogy ingadozik az adagolt mennyiség, lüktet a szűrő nyomásesése, porosodik a berendezés környéke, vagy a mérlegcella nyugtalanabb jelet ad, mint fél évvel korábban. Ilyenkor nem a szabályozást kell újrahangolni, hanem a rotort és a kopóélt megnézni.

A gép elé is érdemes ránézni a sorra. Zsákos alapanyagnál az RSM03 zsákbontó veszi le az emberről a legrosszabb részt: a 25 kilós papír- és fóliazsákok felvágását, ürítését és a kiürült zsák elvezetését. Big-bages betáplálásnál más a helyzet, ott a kitárolás és a zsákkezelés válik külön feladattá. Amit ilyenkor mérlegelni kell, az részben ergonómia, részben munkavédelem: mennyit kell emelni egy műszak alatt, hova kerül a por a bontás pillanatában, és milyen elszívás dolgozik a bontókamrán. Az RBB töltőállomásnál pedig a mérés és a rendszerintegráció szokott a tárgyalás fő témája lenni, mert az ügyfél ritkán csak tölteni akar; sokkal inkább dokumentálható tételeket, mérlegjelet a vezérlésbe, és olyan áteresztőképességet, ami a műszakrendhez igazodik.

Amikor az ügyfél annyit kér, hogy „adagoljon stabilan”, valójában több, egymástól független beavatkozási pontról van szó. A fordulatszám-szabályozott hajtás önmagában sokat javít az ismételhetőségen, mert nem a gép, hanem a vezérlés diktálja a tempót. Egy fokozattal tovább lép, aki a mérlegcellát vagy a szintérzékelőt is visszacsatolja, és nem térfogatra, hanem tömegre adagol. A harmadik réteg az anyagelőkészítés: ha az LBC rögtörő megszünteti a lesült csomókat, vagy az MU kitároló egyenletesen adja ki a nehezen folyó anyagot a tárolóból, akkor az adagoló már nem ingadozó betáplálásból próbál egyenletes kimenetet csinálni.

A szállítógépek tartják egyben a technológiai sort

A WAMGROUP élelmiszeripari kínálatának talán legkevésbé látványos, mégis legnagyobb darabszámú része a szállítás. A TU szállítócsiga a rövid, vízszintes vagy enyhén ferde szakaszok tipikus gépe, a TE, TX, TXF és VE csőcsigák zárt csőben viszik tovább az anyagot ott, ahol a portól és a szennyeződéstől is el kell zárni az utat, a CA és CX vályús csigák pedig nagyobb keresztmetszetű, hosszabb szakaszokon dolgoznak.

A ZA, ZC, ZG, ZH, ZQ és ZX töltőcsövek a sor legvégén állnak, ott, ahol az anyag elhagyja az üzemet. Tartálykocsi vagy teherautó tölthető velük, és a kiválasztásukat a jármű csatlakozása, a töltőmagasság és az határozza meg, mennyire kell porzármentesen dolgozni. Egy gabonasilónál más a megengedhető porkibocsátás, mint egy tejporos üzem udvarán.

Mindegyiknek ugyanaz a dolga. A porok, granulátumok, gabonák és egyéb élelmiszerek úgy jussanak el a technológiai sor egyik pontjáról a másikra, hogy közben ne romoljon a minőségük, és ne kerüljön belőlük a levegőbe. A hosszú távú üzemeltetésnél a csapágyazás, a közbenső támaszok és a csigalevél kopása a visszatérő téma, ezért érdemes már tervezéskor rákérdezni, hogyan bontható a gép karbantartáshoz.

A siló alja és a porkezelés ugyanannak a feladatnak a két vége

A siló alja külön műfaj. A BA vibrofenék és az élelmiszeripari kivitelű BAF a nehezen folyó anyagok boltozódását oldja fel, az MVE vibromotor, az OT turbinás vibrátor és az S golyós vibrátor pedig a tartályfalra szerelve segíti a kiürülést. Ami itt hibát okoz, az általában nem a rezgéskeltő teljesítménye, hanem a rossz elhelyezés: rosszul felfogatott vibrátor mellett a siló fala fárad, az anyag viszont marad.

A lezárás a szelepek dolga. A VFP és VFS pillangószelepek a leggyakoribb elzárók a csigák és adagolók közötti átmeneteknél, a VAB, VAD és VAR szelepek, valamint a VIB és VL tolózárak a silóágak és a leágazások irányítását végzik, a VM tömlőszelep a koptató anyagoknál előnyös, a VB léglazító pedig a tapadós anyag megindulását segíti. Külön figyelmet érdemel a VFF siló elzáró szelep és a VCP biztonsági szelep, mert a silótechnikában ezek a biztonsági lánc elemei: a VCP a túlnyomás és a vákuum ellen véd akkor, amikor a tartálykocsi betáplál.

A sor másik vége a levegő. A WAMAIR porgyűjtő és a WAMFLO hengeres porszűrő ugyanazt a feladatot oldja meg két különböző beépítési helyzetben: visszatartja azt a port, amit az anyagmozgatás felkavart, és visszaadja a technológiának. A szűrő kiválasztásánál a szűrőfelület és a tisztítási mód mellett a hozzáférhetőség számít a legtöbbet, mert az a szűrőbetét cserélődik rendszeresen, amelyikhez oda lehet férni.

Miért éri meg egy gyártótól venni az egész sort?

Egy élelmiszeripari üzemben ritkán egyetlen gép okozza a problémát. Sokkal gyakoribb, hogy a szűrő nyomásesése az adagoló tömítetlenségétől ingadozik, vagy a keverő ürítése azért lassú, mert a siló alja nem indul meg rendesen. Amikor a keverő, az adagoló, a csiga, a szelep és a szűrő ugyanattól a gyártótól jön, a csatlakozó méretek és a karimák összeérnek, a hiba pedig nem két szállító között kezd vándorolni.

A több évtizedes gyártói múlt ezen felül egy nagyon prózai dolgot ad: alkatrészt. Egy cellás adagoló kopóéle, egy csiga csapágyazása vagy egy szűrő betétje évekkel a beruházás után is rendelhető marad, és ez az, ami egy beruházás valódi költségét eldönti. A géplistát bárki össze tudja állítani. Azt, hogy öt év múlva is fut-e a sor, a mögötte álló gyártó dönti el.